A tagnek nevezett szignók sokak szerint csak bosszantó módon elcsúfítják a városi felületeket, és mögöttes üzenet híján nem tekinthetők valós művészeti alkotásnak. Ezzel szemben a street artnak létezik egy olyan irányzata, amely gondosan megtervezi a falfestményt úgy, hogy a meg-lévő növényzethez komponálja: ez az ökograffiti.

Decy, Brazília

Az ökograffiti lényege, hogy a rajz ráirányítja a figyelmet a városi környe-zetben élő és túlélő növényekre, hangsúlyozva szívósságukat, fontosságu-kat,  törékenységüket. 

Ismeretlen alkotó

Az ökograffiti figyelemfelkeltő, elgondolkodtató, ihletadó.

Ismeretlen alkotó

Már a helyszínkeresésbe is komoly munkát kell fektetni, de ez is emeli az alkotás értékét. Dzia belga művész Leuvenben festette az alábbi madarat és a rókát.

Dzia, Belgium

Némelyik ökograffiti célja nem több, mint hogy mosolyt csaljon a néző arcára.

OakOak, Franciaország

A legnevesebb művészek is készítenek ilyet, persze a maguk stílusában.

Banksy, Egyesült Királyság

Mona Lisa aktját csak a Természet cenzúrázhatja: a provokatív festmény 2013-ban került a felújítás alatt álló szöuli Koreai Kortárs Művészeti Mú-zeum kerítésére. Alkotója, Jeseok Lee reklámgrafikus ezzel fejezte ki a múzeum szemléletváltását: a Naked Museum kifejezés arra utal, hogy a felújítás után mindenki számára ingyenessé válik a belépés.

Jeseok Lee, Dél-Korea
 

A női test és a természet párosítása másoknak is eszébe jutott.

Banksy, Egyesült Királyság

David Zinn amerikai grafikus színes krétával dolgozik, szándékosan csak a pillanatnak készíti műveit, hogy az első eső elmossa őket.

David Zinn, USA

Az emberi fej világszerte a legkedveltebb (legkézenfekvőbb) motívum.

Nuxuno Xän, Francia Antillák

Công Thành, Vietnam

Gabz, Dominikai Köztársaság

Dan Bergeron, Kanada

Nikita Nomerz, Oroszország

Ernest Zacharevic, Litvánia

Zoltron, USA

Nők is szép számmal vannak az alkotók között.

Vinie Graffiti, Franciaország

Natalia Rak, Lengyelország

PaoPao, Olaszország

Mindkettő Sandrine Estrade Boulet, Franciaország

Aki már nagyon várja a tavaszt, ünnepelheti majd a virágok és zöld lombok érkezését ilyen módon is - persze csak miután kikérte a kerítés vagy fal tulajdonosának jóváhagyását.

Ismeretlen alkotó, Hamburg

Egyszerre figyelemfelkeltő és energiatakarékos az az új holland zebra, amely beépített LED-fényforrással világítja meg a gyalogátkelőt és a gyalogosokat. Nemcsak sötétedés után veszik nagy hasznát, hanem rossz időjárás esetén nappal is. Az új zebra észleli, ha egy gyalogos megindul az átkelő felé, felkapcsol, és úgy is marad, amíg a gyalogos át nem ér a másik oldalra. A rendszer képes folyamatos működésre is.

A hollandiai Eerbeekben 12 hónapos sikeres tesztelés után nemrég hivatalosan is felavatták a világ első LED-es világító zebráját. A fejlesztő a helyi illetőségű Lighted Zebra Crossing (LZC) vállalat volt, amely az ötlet vizsgálatára több holland és belga városban is folytatott kísérleteket LED-es világító gyalogátkelő-szőnyeggel.

Mivel az alulról világító zebra a gyakorlatban sokkal hatásosabbnak bizonyult, mint a gyalogátkelőket felülről érő világítás, az LZC kifejlesztett egy olyan panelrendszert, amely beépíthető az úttest felületébe. A 200 x 50 centiméteres panelekből kettő kell egy zebracsíkhoz, az energiaellátás érkezhet a meglévő világítási hálózatból vagy napelemből.

A világító zebrának két változata van, az egyiket macskaköves, a másikat aszfaltozott útfelületre ajánlják. Az előbbinél a 8-10 centiméter vastag világító paneleket egy vasbeton ágyazatra fektetik, míg az utóbbi esetében a 4 centiméter vékony panel közvetlenül az aszfalt felső réte-gébe süllyeszthető.

Az egy évig tartó tesztelés során a világító zebrát egy közúti fuvarozó cég telephelyének bejáratánál helyezték el, ahol naponta 250 megrakott kamion haladt át rajta. Ez a terhelés megfelel 2,5 millió személyautónak. A LED-es paneleket jól bírták a tűző napsütést, fagyot és az útszóró sót is. 

A fejlesztő szerint a világító zebrának a kockázatos helyeken lenne legnagyobb haszna, mint például iskolák, kórházak előtt vagy olyan környéken, ahol sok időskorú lakik. 

Az erős fagytól és a járda jégtelenítéséhez használt vegyi anyagoktól ki-repedezhet a kutya és a macska talpán a bőr. A repedés elsebesedhet, ez nemcsak hetekig tartó kellemetlenség, hanem fertőzés forrása is lehet. Bár az állatok általában nem kedvelik, ha matatjuk a mancsukat, a mostani extrém időjárás esetén ragadjuk magunkhoz a falkavezérséget, és na-ponta (akár többször is) kenjük be a talpukat az alábbi kencével, amit nettó 10 perc, bruttó 70 perc alatt összeállíthatunk.

Hozzávalók:
3 evőkanál napraforgóolaj vagy olívaolaj vagy kókuszzsír, ami van otthon
1 evőkanál mandula- vagy avokádó- vagy búzacsíraolaj, illetve köröm-virágolaj (ha van)
2 evőkanál szárított körömvirágszirom (ha nincs kész körömvirágolajunk)
2 kiskanál méhviasz
2 kapszula E-vitamin
1 csepp rozmaring illóolaj (opciós)

A hozzávalók beszerezhetők patikából, illatszerboltból, netről. 

A 100 ml-es mandula-, avokádó- és búzacsíraolaj 1400-1500 Ft, de sokáig elég, és saját használatra, téli testápolóhoz keverve is elhasználhatjuk. Ezek az olajok bőrápoló, sebgyógyító hatásúak. Ha nincs kéznél egyik sem, használjunk 1 evőkanállal több napraforgó-, olívaolajat vagy kókuszzsírt.

Körömvirágolajat lehet kapni készen (50 ml 1000-1300 Ft), ebben az esetben a hordozóolaj általában napraforgó. De magunk is készíthetünk házilag kétféle módon: ha hidegen, akkor egy marék szárított köröm-virágsziromra öntsünk annyi jó minőségű, hidegen sajtolt étolajat, amennyi ellepi (120-150 ml), és három hétig érleljük száraz, hűvös helyen. Naponta fel kell rázni, és ellenőrizni, nehogy megpenészedjen. (Ezért is kell szárított szirmot használni.) 
A melegen készített körömvirágolaj úgy készül, hogy a vízfürdő felett melegített napraforgó- vagy kukorica-étolajban egy órán át kíméletesen főzzük a szirmokat, majd a keveréket leszűrjük, és az olajat kihűlés után használjuk krémekhez. A körömvirágnak gyulladáscsökkentő, hámosító hatása van. A szirmokból tea is főzhető, ez fekélyre belsőleg is jó. 

A fehér színű méhviasz granulátumból a fotón látható doboz a 100 gram-mos kiszerelés, kb. 1000 Ft az ára, szintén sokáig elég, hűtőben eltartható.

Az E-vitamin gyártótól függően lehet 60 kapszula 2000 Ft vagy 100 kapszula 1700 Ft, a mancsápoló gyógyírban tartósítószerként funkcionál. Bőrápoló tulajdonsága mellett immumerősítő, a következő két hónapban el fog fogyni a családban. Lehet folyékony kiszerelésben is kapni, nemcsak kapszulában.

A rozmaring illóolaj 15 ml 1000 Ft, illetve patikában rendelésre lehet kapni 100 ml-es kiszerelésben is, amúgy nagyon jó ízületi- vagy izomfájdalomra bedörzsölőnek (a gazdának). Itt az a szerepe, hogy mivel kicsit kelle-metlen szagú, megakadályozza, hogy az állat lenyalogassa a gyógyírt a mancsáról.

A mancsápoló házi gyógyír elkészítése:
1. Ha nincs kész körömvirágolajunk, akkor vízfürdő fölött (kislángon) főzzük a körömvirágszirmot egy órán át az olajban. Ez volt 1 óra a bruttó elké-szítési időből, most jön a nettó 10 perc.
2. Ha ez megvan, kapcsoljuk le a  lángot, és gyorsan szűrjük le.
3. Adjuk hozzá a a méhviasz-granulátumot, és kevergessük, amíg felol-dódik. (Korábban is hozzá lehet adni a méhviaszt, csak akkor macerásabb elmosogatni a szűrőt.)
4. Ha már félig kihűlt a kence, keverjük hozzá a mandula- vagy avokádó- vagy búzacsíraolajat. Azért ekkor, hogy megőrizzük a hidegen sajtolt olajok értékes tápanyagait.

5. Az E-vitamin kapszulákat lékeljük meg, és a tartalmukat az 1 csepp rozmaringolajjal együtt keverjük hozzá a mancsápolóhoz, még mielőtt az megdermedne.
6. A zsír állagúvá dermedt gyógyírt tegyük zárható dobozba, és ha nincs benne E-vitamin, akkor tartsuk a hűtőben.

Figyelem! Bár a humángyógyászatban bőrápolóként levendulaolajat és kamillát, illetve fertőtlenítőnek teafaolajat használunk, ezeket állatok számára készült termékekhez tilos hozzáadni, mert számukra mindegyik mérgező, hányást, a májszövet károsodását idézhetik elő.
Zsiradéknak kakaóvajat se használjunk, ugyanazért, amiért a felelős gazda nem ad a házi kedvenceknek csokoládét: az abban lévő teobromin nevű alkaloid vegyület szívritmuszavart, veseelégtelenséget, a vérkeringés összeomlását okozhatja.
Ezzel szemben a körömvirág és a rozmaring nem mérgező sem a kutyák, sem a macskák számára az egyik legnagyobb állatvédő szervezet, az ASPCA természetgyógyászati kislexikonja szerint.

Ezt kapjuk cserébe...

Tizedannyi energiát igényel, hogy néhány rugózó mozdulattal fölfelé vagy lefelé haladjunk a Vertikális Séta (Vertical Walking) nevű kísérleti eszköz-zel, mintha ugyanazt a szintkülönbséget hagyományos lépcsőn tennénk meg. A holland Rombout Frieling Lab terve nemcsak az emberi, hanem a mesterséges energiával is takarékos, azt ugyanis egyáltalán nem igényel.

A designerek abból az alapgondolatból indultak ki, hogy a városokban minden négyzetméter helykihasználás számít, hiszen a növekvő népsűrűség (és a korlátozott alapterület) miatt a jövőben egyre gyakoribbá fog válni, hogy függőlegesen, a tetőterek beépítésével bővítik az építményeket. Márpedig a vertikális terjeszkedéshez "harmonikus helyváltoztatási képesség" kell a holland fejlesztők szerint. A liftek működtetése rengeteg energiát emészt fel, a lépcsőn való közlekedés pedig nehéz vagy lehetetlen az egyre idősödő társadalom tagjai számára.

A probléma persze már a jelenben is létezik: míg a négy szintnél magasabb társasházak esetén (villanymotoros meghajtású) liftet építenek be, a családi házakban és többszintes lakásokban ez sem nem kötelező, sem nem megfizethető tartozék. Pedig jó lenne valamilyen egyszerű megoldás, mert a hagyományos lépcsősor kialakítása gyakran túl sok helyet vesz el az értékes alapterületből. Igaz, például tűzvédelmi szempontból szükség van rá, csak kellene még plusz opció.

Egy ilyen lábhajtású lift a mozgássérültek szintek közötti közlekedését is megoldaná. Ezt bizonyítja, hogy a prototípus kipróbálói között volt szklerózis multiplexben szenvedő, korlátozottan mozgásképes személy, aki a Vertical Walking eszközzel önállóan is képes volt a szintkülönbség leküzdésére. A lábhajtású személylift szabadalmát már benyújtotta Rombout Lab, a tömeggyártásra talán nem is kell sokáig várni

Alig 3,6 négyzetcentiméteres mikronapelem elég ahhoz, hogy elektromos energiával lásson el egy átlagos pacemakert vagy olyan mély agyi stimuláló eszközt, mint amilyet Alzeheimeres vagy epilepsziás betegekbe ültetnek. Ezekben a készülékben ugyanis nem lehet egyszerűen elemet cserélni, mint mondjuk egy diktafonban, hanem operáció kell hozzá, amelynek során új telepet vagy új készüléket ültetnek be a páciensbe. Ez viszont mind a beteg, mind a jelentkező költségek szempontjából nem optimális megoldás.

ILLUSZTRÁCIÓ

A svájci Bern Egyetem és Egyetemi Kórház orvosbiológiai mérnökei olyan napelemes rásegítőt fejlesztettek ki, amely bőr alá ültetve még a téli napsütésből is elegendő energiát nyer az életmentő készülékek megbízható működtetéséhez. Eredményeikről az Annals of Biomedical Engineering szakfolyóiratban számoltak be.

"A szívritmus-szabályozó beültetése miatti műtétek 25 százalékára csak a lemerült elem miatt van szükség. Ez fokozza a komplikációk kialakulásának kockázatát, és komoly stresszt jelent a páciensnek – mondta Lukas Bereuter kutatásvezető. – Ráadásul jelenleg az elem nagysága befolyá-solja, hogy mekkora az elektronikus implantátum mérete. Ha nem volna benne elem, talán kisebbre lehetne méretezni."

Fotó: Lukas Bereuter

A svájci mérnökök olyan viselhető napelemes karpántot készítettek, amellyel folyamatosan tudták mérni, mennyi áramot generál a készülék.
A 32 tesztalany egy-egy hétig viselte a 10 karpántot nyár, ősz és tél folyamán. Annak utánzására, mintha bőr alá lenne beültetve, az aprócska napelemet különleges optikai fóliával borították be, amely csökkenti a beérkező fénymennyiséget. Ennek köszönhetően élethű modellt sikerült előállítani, amely valós adatokat szolgáltatott.

A kutatók által vizsgált monokristályos napelem 22 százalékos hatásfoka jelentősen több, mint a háztetőkön található szolárpanelek 6-16 száza-lékos hatásfoka. Évszaktól függetlenül a szűrőfóliával borított napelem által generált legkevesebb elektromos energia is 12 mikrowatt volt, ami bőven meghaladja az átlagos szívritmus szabályozók 5-10 mikrowattos energiaigényét.

Mivel a beültetett orvosi készülékek folyamatosan működnek, a napelem viszont csak fény révén képes energiatermelésre, az ezzel kiegészített implantátumokhoz éjszakára szükség lesz valamilyen elemre, de az sokkal kisebb lehet a mostaniaknál. Ám így is lehetőség nyílik arra, hogy a beültetett eszköz telepét ne kelljen 6-10 évente cserélni, hanem a beteg élethosszig biztonsággal használhassa. A svájci kutatók vélekedése szerint a bőr alá ültetett napelemmel más elektronikai eszközök töltése is meg-oldható, ennek pusztán a napelem mérete szab korlátot – egyelőre.

Gif-animáció: LONAC

Háztartási vegyszerek, festékek, műanyagok, elektromos hálózat, mobil-telefon – modern életünk elválaszthatatlan kísérői, ám egyre többen pa-naszkodnak arra, hogy a szervezetük nem viseli el ezeket. A probléma világszerte jelentkezik, és a tudomány is foglalkozik vele, Magyarországon is, bár egyértelmű eredmény még nem született. (Itt olvashatja korábbi interjúnkat a témában.) Svédországban és Kanadában a hatóságok funk-cionális károsodásként elfogadják az elektromágneses hiperszenzitivitást (EHS), és a betegeket olyanolyan ellátás illeti meg, mint a siketeket vagy vakokat.  

A betegek némelyike nem lát maga előtt más utat, mint hogy korábbi éle-tét, munkáját, és akár családját is hátrahagyva kivonuljon az őt megbete-gítő világból. Írtunk már a nyugat-virginiai Green Banksről, ahová a wifi-allergiások költöznek, mert a település egy csillagászati rádióteleszkóp árnyékában fekszik, ahol tilos a vezeték nélküli kommunikáció.

Ken Lund/Flickr fotói

A többszörös kémiai túlérzékenységtől (Multiple Chemical Sensitivity, MCS, illetve más néven környezeti intolerancia, Environmental Intolerance, EI) szenvedők az 5600 fős arizoniai Snowflake városka külterületén építik a maguk oázisát. A híres 66-os úttól 40 kilométerre, a navajo indiánok föld-jén már nagyjából 30-an élnek. Allergiásak a mesterséges illatanya-gokra, élelmiszer adalékanyagokra, rádióhullámra, wifire, műszálas textíli-ákra, növényvédőszerekre – vagyis az olyan dolgokra, amelyek elválaszt-hatatlanok a modern civilizációtól, az utóbbi 50-100 év technikai forra-dalmának vívmányai. 

Az egyik lakos imád olvasni, de a nyomdafestéktől és a papírgyártáshoz használt vegyszerektől égni kezd a bőre, ezért egy fedeles műanyag-dobozt alakított át olvasószerkezetté: beleteszi a könyvet, amelyet két ceruza segítségével lapoz. Korábban mérnök volt, nagyon hiányzik neki a régi élete.

Egy másik a műszaki eszközöktől, például a számítógéptől és a nyomtatótól kezd szédülni vagy émelyegni, nem tud koncentrálni, de van, aki a hűtőszekrényt elviseli, csak a tévétől lesz rosszul. Az MCS-betegek tünetei sokfélék: a fejfájástól kezdve a krónikus fáradtságérzeten és emlékezetzavarokon át az izomfájdalmakig. 

Az orvosok csak a fejüket csóválják, amikor ilyesmivel kerülnek szembe, és lelki okokat vélnek a háttérben, elsősorban depressziót. Ám a túlérzékeny emberek állítják, problémájuk nem lelki eredetű, tüneteik valósak voltak korábbi élőhelyükön – és amióta a sivatagi városkába költöztek, javult az egészségük. Errefelé tiszta és száraz a levegő, amelyben a növényi pollenek vagy penészgombaspórák száma is rendkívül alacsony, illetve járműforgalom is ritka. 

Az MCS-betegek, ha tehetik, saját házakat építenek, amelyben nem feltétlenül van áram, mert az is panaszokat okozhat. A falat és plafont gyakran csempével burkolják vagy alufóliával tapétázzák (ragasztónak kukoricakeményítőt használva), mert az leárnyékolja az építőanyagokból párolgó vegyszereket, illetve az esetleges rádiósugárzást. Festéket, kátránypapírt, OSB-lapot nem használnak az építkezéshez, csak követ, téglát, kezeletlen fát és acélt. Takarításhoz megfelel az ecet és a szódabikarbóna, mosáshoz, tisztálkodáshoz háziszappant használnak.

Vásárolni bejárnak a városkába, ahol a "normie"-k, azaz átlagemberek teljesen elfogadják őket. A helyi éttermek a számukra vegyszermentes alapanyagokból készített menüt akár házhoz is szállítják. Nem csoda, hogy Snowflake-ben már várólista van, újabb és újabb MCS-betegek szeretnének ideköltözni, ebben a helyi ingatlanügynök szívesen segít. Ez kicsit aggasztja a már itt élőket, mert nem biztosak abban, hogy az újak betartanák a mérgező anyagokat 100 százalékban kizáró, ezzel kissé a remeteség felé hajló életstílust. Úgy vélik, ők sejtszinten érzékenyebbek lehetnek az átlagembereknél, akik számára megtestesítik a figyelmeztetést: rájuk is ez várhat.

Ami a megélhetésüket illeti, egy részük nyugdíjas vagy valamilyen más életjáradékból tartja fenn magát, illetve korábbi házukat, vállalkozásukat tették pénzzé, hogy Snowflake mellett vegyszermentes életet kezdhessenek. Szerényen élnek, betegségükből adódóan nem halmoznak fel anyagi javakat, ezért kevés pénzből is kijönnek. Legnagyobb problémájuk a szeretteikkel való kapcsolattartás, van, aki már hét éve nem látta a lányát. Az is eltántorítja őket az utazástól, hogy attól félnek, a civilizáció sűrűjébe való visszatéréssel kiújulnak a panaszaik. 

Míg az EHS-es vagy MCS-es betegekre sokan kétkedve tekintenek, addig a bizonytalan megítélésű betegségek kategóriájába tartozik az időjárási frontokra való érzékenység is, amelyet ma már a társadalom jelentős része elfogad. A frontérzékenység nem jelent valódi betegségtudatot, de már valamiféle eltérés az egészséges állapottól, amelyről az a modern társadalom meggyőződése, hogy az egyenlő a tökéletes tünetmentes-séggel. (Más kérdés, hogy ez helyes-e így.)

Talán az elektromágneses vagy kémiai túlérzékenység szintén ebbe a betegségkategóriába tartozik, csak a rendelkezésünkre álló orvosi műszerekkel és módszerekkel még nem tudjuk megfelelően diagnosztizálni. Dr. Bárdos György, az ELTE Élettani és Neurobiológiai Tanszékének docense Nem-specifikus egészségproblémák háttere és lehetséges modelljei címmel írta akadémiai doktori értekezését.  

Ebben olvasható, hogy a túlérzékenység kialakulása lehet fiziko-kémiai és pszichoszomatikus, illetve ezek idővel összeadódhatnak.  Egy környezeti kockázat két úton hat a szervezetre: az egyik a fizikai-kémiai út, a másik a pszichoszociális út. Az értekezésben idézett Tom Cox brit kutató szerint az előbbi közvetlenül hat az egészségre, az utóbbi hatását a stressz és szorongás közvetíti, és ezek vezethetnek nem-specifikus tünetek kialaku-lásához. A két úton kialakuló változások kölcsönhatásba kerülhetnek, és egymást erősíthetik is; a végeredmény komolyabb betegség is lehet.  

"(...)bármilyen eltérés, legyen az külső vagy belső eredetű, ami veszélyezteti azt a képességet, hogy a szervezet megfelelő belső adaptáció segítségével alkalmazkodni tudjon a környezeti változásokhoz, jelzéseket generál. Ha a homeosztázis [szervezetünk egyensúlya]zavara enyhe, a jelzések is gyengék, akár el is tűnhetnek a mindennapi egyéb jelzések között; ha a jelzések erősebbek, de még bizonytalanok, akkor diszkomfort érzés keletkezik, és figyelni kezdünk a belső világunkra; ha pedig a zavar erős vagy pláne veszélyes mértékű, akkor vészjelzések generálódnak, amelyek azonnal megszakítják és egyetlen irányba fordítják a viselkedést. 
A kulcs ebben a kontinuumban valószínűleg a figyelem: ha a figyelem nem irányul a belső jelzésekre (mint általában a normális működés közben), akkor tünetek sincsenek; ha a figyelem szórtan, de vissza-visszatérően a belső folyamatokra is irányul, a viselkedés zavarttá, néha alternálóvá válik, vagy helyettesítő viselkedés alakul ki; és ha a pszichés tényezők olyanok, lassan és fokozatosan tünetek és beteg-viselkedés jöhet létre; ha pedig végül a jelzések azonnal és kizárólagos jelleggel magukra vonják a figyelmet, akkor rövid idő alatt kialakul a betegségérzet, és létrejön a betegség-viselkedés is.
(...) Ezek a hatások mind a betegség-keletkezésben, mind a gyógyulásban fontosak lehetnek, mivel segítenek megváltoztatni a személy pozícióját az egészség-betegség kontinuumban (vagy bármely más viselkedési kontinuumban). Viszonylag szerény elmozdulás is kiindulópontja lehet egy önerősítő körnek, amely azután már saját – a fentiekben leírt – módján jelentős állapotváltozásokat generál, s a személy elindul a megbetegedés, vagy éppen a gyógyulás útján. Az már a szakemberek dolga, hogy ezeket a tényezőket kihasználva megfelelő megelőzési és/vagy gyógyító módszereket dolgozzanak ki (...)."

A brit Guardian videót forgatott Snowflake MCS-es lakosairól: 

Az észak-amerikai országban a hosszú tél gyakran hoz havat és jeget, ezért a síkosságmentesítéshez évek óta kísérleteznek újszerű anyagokkal, amelyekkel kiválthatnák az olcsó, de környezetromboló sózást. Először a sóoldatot próbálták ki (80 százalék víz + 20 százalék só), amivel csökken-tették ugyan a felhasznált só mennyiségét, és javították a baleseti sta-tisztikákat, ám egyrészt mínusz 20 Celsius-fok alatt ez is megfagy, más-részt ha felszárad az út és szeles idő jön, a sószemcséket porként fújja el a szél – a környező területekre. (A közutak mentén és a városokban állító-lag Magyarországon is 1 kilogramm só van 1 köbméter talajban.)

Kanadában egyre több önkormányzat próbálja ki a répacukorgyártás melléktermékeként keletkező melaszt, mert ezzel mínusz 34 fokig haté-konyan lehet jégteleníteni az útfelületeket és járdákat. Mármint nem a süteményekhez használható mézsűrű, finom, aranybarna melaszt locsolják ki az útra, hanem az abból lúgos bontással készült hígabb levet keverik a sóoldathoz: 23 százalék só, 62 százalék víz és 15 százalék cukorrépaszirup elegye kerül a permetezőkocsi tartályába.

Illusztráció

Az elegyből 30 százalékkal kevesebb kell ugyanannyi felület jégtele-nítéséhez, mint sóoldatból.

A kissé karamellás szagú, barnás színű lével még havazás és jegesedés előtt permetezik be a száraz útfelületet. A cukornak köszönhetően a só odaragad a felülethez, nem porzik fel, de ami még ennél is fontosabb: az elegy fagyáspontja 30 százalékkal alacsonyabb, mint a sima sós vízé. Ennek köszönhetően a lehulló hó alatt nem jég-, hanem latyakréteg alakul ki közvetlenül az útfelületen, amit a hókotrók könnyedén letakarítanak. A tiszta útfelület pedig leszárad, nem marad rajta vékony hóréteg, ami jegesedne és síkosodna. A cukorrépás lével locsolt út 3-5 napig jég-mentes marad, több havazást is kibír.

A cukorsziruppal csak az a baj, hogy egyelőre négyszer drágább, mint az útszóró só, ezért főleg a fokozott kockázatú területeken, hegyi utakon és hidakon vetik be. Viszont nem marja az állatok lábát és a cipőnket, nem rohasztja szét az autók karosszériáját, illetve az utak és hidak vas- és betonelemeit. Amúgy a sózás sem olcsó: ez tipikusan az a dolog, amit a közgazdászok és környezetvédők az "externália" kategóriába sorolnak. Magyarul annyit tesz, hogy nem szabad önmagában nézni az árát, hanem az általa okozott károkat is figyelembe kell venni. Úgy viszont már egyáltalán nem tűnik olcsónak.

Kanadában más ipari melléktermékkel is kísérleteznek a síkosság-mentesítéshez: ilyen például a sajtgyártáshoz alkalmazott sófürdő oldata, az erjesztett savanyúságok leve, a vodka (...) és nádcukor-melasz. 

A cukorrépás sóelegyben egyébként az a legszebb, hogy állítólag magyar ötlet: a Washington Postnak azt nyilatkozta egy cukorrépás síkosság-mentesítőt gyártó amerikai cég képviselője, hogy ő úgy tudja, az 1990-es években egy magyar tudósnak tűnt fel, hogy a cukorrépa-feldolgozó üzem melletti tó télen nem fagy be. A tudós némi nyomozás után rájött, hogy az üzem beleengedi a gyártás melléktermékeként keletkező szennyezet vizet a tóba. Hogy ki lehetett ez szakember, hol dolgozott, és hogyan került át az ötlet Észak-Amerikába, egyelőre rejtély. Ha az olvasók közül valakinek vannak erről információi, kérem, ossza meg egy hozzászólásban.

A háztartási fizika évszázados rejtélye a zoknik eltűnése: általában csak fél párnak vész nyoma, emiatt viszont a másik is használhatatlanná válik. Sok esetben nem elvész a zokni, csak a sarok kikopása vagy az orrán keletkező lyuk miatt megy a kukába. Pedig rengeteg módon lehet újrahasznosítani az árva fuszekliket, lássunk ezek közül néhány példát.
Galériánk a képre kattintva nyílik!

Források:
1-es kép, 2-es kép, 3-as kép, 4-es kép, 5-ös kép, 6-os kép, 7-es kép, 8-as kép, 9-es kép, 10-es kép, 11-es kép és a labda készítése, 12-es kép, 13-as kép, 14-es kép, 15-ös kép, 16-os kép, 17-es kép, 18-as kép, 19-es kép, 20-as kép, 21-es kép, 22-es kép, 23-as kép, 24-es kép, 25-ös kép

A 20. század vége felé vált népszerűvé az egyterű iroda, amelyben a dolgozók nem külön szobákban, hanem egyetlen nagy térben, legfeljebb iratszekrényekkel, paravánokkal vagy növényekkel elválasztva végzik munkájukat. Ezt az elrendezést a főnökök nagyon kedvelik, mert egy pillan-tással átláthatják a munkatársakat, illetve könnyebb egy gyors meetinget lebonyolítani, vagy a módosuló igényekhez alkalmazkodva átrendezni a termet.

KÉP

A dolgozók viszont általában ki nem állhatják a "lóistálló"-nak gúnyolt egyterű irodákat, és nemcsak azért, mert nulla privát szférájuk van, például mindenki rálát a monitorukra. Ennél nagyobb gond az állandó és idegtépő háttérzaj: a kollégák beszéde, a telefoncsörgés, a padló dobogása, a különféle kütyük bimbammolása. Képtelenség a saját munkánkra figyelni, közben pedig nem is haragudhatunk a többiekre, amiért zavarnak bennünket.

KÉP

Erre azt ajánlották a szakemberek, hogy a zajt oltsák ki egy másik zajjal: ezt nevezik fehérzajnak. Modern anyukák ismerik a fogalmat, ez ugyanaz, mint amikor a nyűgös gyereket vinni kell egy kört az autóval, hogy a motor duruzsolása megnyugtassa, vagy amikor kiderül, hogy a bömbölő baba a hajszárító zúgásától azonnal elalszik.

A zajszennyezés elnyomására, a hangmaszkolásra használhatunk állandó frekvencián zümmögő mesterséges fehérzaj-generátort (okostelefonra is letölthető appként), de egyesek szerint ez az állandó erős zaj hallás-károsodást okozhat. 

Az újabb kutatások szerint sokkal jobbat teszünk magunknak, ha idegeink kivasalása érdekében a természet hangjaihoz fordulunk. A patak-csobogás, tengermorajlás, az eső dobolása vagy a fák lombjának susogása olyan fehérzajok, amelyek javítják a dolgozók hangulatát, fokozzák koncentrálóképességüket és munkateljesítményüket, miközben elnyomják a távolabb álló-ülő kollégák beszédét vagy más zavaró hanghatást.

GIF

Jonas Braasch, Alana Deloach és Jeffrey Carter, az amerikai Renssealer Politechnikai Kutatóegyetem munkatársai nemrég szabadalmaztatták is az általuk kidolgozott módszert, amelynek lényege, hogy a különféle természetes zajokat meghatározott hangerővel alkalmazzák egyterű irodákban hangmaszkolásra, a szabvány szerint 45-48 decibeles erősséggel több forrásból sugározva.  

Aki szeretné a természetes zajcsillapítást kipróbálni, letölthet okostelefonjára ilyen alkalmazásokat, a Youtube-on is talál válogatásokat, vannak meditációs oldalak ingyen letölthető hangklipekkel (Google-keresés: "free nature sounds"), illetve meghallgathatja Jean-Michel Jarre klasszikusát, az eső és viharhangokat is tartalmazó Equinoxot.

Egy másik kutatás arra világít rá, hogy az Y-generáció (1980-1999 között született) tagjainál csak akkor érdemes bevetni a természetes hangokból álló teljesítményfokozót, ha vannak ehhez kapcsolódó kellemes emlékeik-élményeik a gyermekkorukból. A nagyvárosi környezetben felnőtt fiatalokra nem szabad olyat erőltetni, ami idegen lehet tőlük – még akkor sem, ha ez a természet.

James Hamblin orvos-újságíró egy éve nem használ tusfürdőt vagy sam-pont, hanem helyettük mindennap egy bakteriális oldattal befújja a testét, és néha tiszta vízzel letusol. Eredetileg orvos lévén a (baba-)szappanos kézmosást nem iktatta ki a rutinjából, mint ahogy a napi kétszeri fog-mosás és fogselymezés is megmaradt. De ezeken kívül nem használ más higiéniai készítményt. Állítja, teste így is tiszta, normális emberszaga van.  

KÉP

Nem is az vezette elsősorban erre az elhatározásra, hogy az amerikai normának megfelelő személyes higiénia fenntartása mennyi időt, vizet és drága tisztálkodási szereket igényel, és kiváltásukkal jelentős összeget takaríthat meg. Számítások szerint ha összeadjuk az életünk során zuhanyozással és hajmosással töltött időt, akkor az 12 167 órát, azaz két évet tesz ki. Ennél fontosabb volt Hamblin számára, hogy megtudja: mi történik, ha kilép a (kényszeres) szokások világából. 

Úgy döntött, kipróbálja a Nitrosomonas eutropha baktériummal készült higiéniai készítményt: ez nem szappan, hanem egy víztiszta testpermet, amely baktériumok millióit tartalmazza. A N. eutropha ammóniával táplálkozik, ezért feltételezi róla a testpermetet kifejlesztő biotech cég, az AOBiome, hogy tisztító, dezodoráló, gyulladásgátló és immunerősítő hatása van a bőrünkön.

Nemcsak csak a szervezetünk belsejében, például a bélrendszerünkben élnek baktériumok, hanem a bőrünkön is, persze ezek mások. De pusztán addig virulnak, amíg mi egy szappannal vagy tusfürdővel közbe nem avatkozunk. A tisztálkodószerek legfőbb alkotórésze, a sodium lauryl sulfate, magyarul nátrium-lauril-szulfát a baktériumok legfőbb ellensége, csakhogy egyaránt megszabadít a kártékony és a hasznos mikrobáktól. Ráadásul az ammónia-oxidáló "jó" mikrobák sokkal lassabban szaporodnak, mint a károsak. Keveset tud még arról a tudomány, hogy mi megy félre a bőrünk bakteriális állományában, mikrobiomjában, amikor valamilyen betegség támad meg bennünket, és hogyan lehetne ezt természeteses módon helyrehozni, visszabillenteni az egyensúlyt.

KÉP

A tisztálkodás egyre több kutatásnak is témája, mert sokan úgy vélik, hogy egyáltalán nem volna szükségünk arra, hogy mindennap agresszíven lecsutakoljuk magunkat – megszabadulva a baktériumoktól. A tusfürdővel egyébként a bőrünket fedő olajos lipidréteget is lesúroljuk, ezért feszül a bőrünk törülközés után, amit azonnal be kell kenni testápolóval. Ezzel egy olyan folyamatot indítunk be, amely idővel egyre szárazabbá teszi a bőrünket, állítják a szakemberek.

Az AOBiome fejlesztője onnan vette az ötletet, hogy a lovak (is) porfürdővel tisztítják le magukról az izzadságot, tehát evolúciójuk során ezt a módszert fejlesztették ki a hatékony tisztálkodásra. Akkor viszont kell lennie a bőrükön valaminek, gondolta David Whitlock, ami eltünteti róluk a kellemetlen szagokat és bőrproblémákat. És volt is, a fent említett baktérium. Whitlock elmélete szerint a testünket nem antibakteriális szerekkel kell megszabadítanunka kártékony baktériumoktól, gombáktól és vírusoktól, hanem erősítenünk kellene a jótékony hatású mikrobák jelenlétét a megfelelő védelem érdekében.

A Whitlock cége által kikísérletezett AO+ készítményt nagy nyilvánosság előtt a New York Times újságírónője, Julia Scott próbálta ki, aki napi három perc tiszta vizes zuhany mellett kétszer végigpermetezte arcát, testét és fejbőrét a bakteriális készítménnyel. Az első két hétben borzasztó kényelmetlenül érezte magát a zsíros haja miatt, de utána azt vette észre, hogy "beállít" a baktériumegyensúlya, enyhült az aknéja, normalizálódott a testszaga. A kísérleti hónap végén újra "hagyományos" módon kezdett tisztálkodni, de csak egy szappant és illatmentes sampont használ azóta is. (Érdemes a tapasztalatait elolvasni itt.)

KÉP

Hamblin az ő példáján felbuzdulva vágott bele az egyéves kísérletbe. Fokozatosan hagyta el a tisztálkodószereket, a bőre először zsíros és erős szagú volt, de néhány hét alatt normalizálódott a helyzet, ahogy beállt a bakteriális egyensúlya – ezt rendszeresen ellenőrizték a laborban. Ha megizzad vagy piszkos lesz, akkor vízzel lezuhanyozik, de nem mindennap. Viszont mindennap tiszta alsóneműt és ruhát vesz föl, hiszen ezeken is nagyban múlik, kinek milyen szaga van.  

A Gizmodón volt egy érdekes cikk arról, hogy Amerikában a reklámipar és a tisztálkodószerek egymást erősítve fejlődtek. A tusfürdők, szájvizek és parfümök eladásának felpörgetésére a reklámszövegírók áltudományos érveléssel ráerősítettek az emberek bizonytalanságára, önbizalom-hiányára. Például az orvosi szakzsargonból vett kifejezéssel halitózisnak kezdték nevezni a szájszagot, amitől mindenki azt hitte, hogy valami szörnyű kórság támadta meg.   

Ha viszont mindenáron illatosítani szeretnénk testünket, érdemes nem mesterséges, hanem állati eredetű parfümöt választani. Korábban már írtam arról, hogy az ámbra, a cibet, a mósusz, a kasztóreum, a hiraceum képes lehet fölerősíteni a testszagunkat, és abban feromonok is lehetnek: ezekről a vegyületekről azt állítják, hogy befolyásolják a szexuális érdeklődést... De persze erre a témára is több kutatást kellene szentelni, akárcsak a fenti baktérium-alapú tisztálkodásra.

Ja, és Hamblinnak tusfürdő nélkül is van barátnője. 

A napi bevásárlás nagy mértékben csökkenti egy háztartás szén-dioxid-lábnyomát: kisebb hűtőszekrény is elég, nem kell annyi előrecsomagolt terméket venni, és gyalogosan lehet intézni. Emellett amerikai felmérések szerint a környék kiskereskedelmét is fellendíti, nő a forgalom a péknél, zöldségesnél, vagyis áttételesen az egész közösség profitál belőle. A napi munka után azonban keveseknek van kedvük-erejük a cekkercipeléshez, és inkább hetente egyszer, autóval járnak vásárolni.
Talán Olaszország lesz az a hely, ahonnan a megoldás várható, a Piaggio ugyanis február 2-án bemutatta Gita nevű segítő droidját, amely a robogóiról ismert cég Fast Forward egységének első projektje.

A Fast Forward célja, hogy "városi környezetben használható, okos mobilitási platformokra építő helyváltoztatási eszközöket" tervezzen. A Gita esetében és magyarul: önműködő banyatankot. 

A Piaggio közleménye szerint a guruló gömböc ugyanolyan jellemzőkkel bír biztonság, fékezés, egyensúly, járműdinamika és megjelenés terén, mint ami egy motorkerékpártól vagy autótól elvárható. 

Nagy átmérőjű kerekei alkalmasak városi vagy lakáson belüli közlekedésre, az  abroncsok mentén körben LED-világítás van, amely funkciótól függően változtatja a színét: sötétben világít, vészhelyzetben figyelmeztet.

A Gita több sebességre képes, a sétálótempótól a 35 km/órás haladásig.

A fedlapján egy 360 fokban képet alkotó kamera kapott helyet, mellette egy kijelző tájékoztat a gömböc akkumulátorának töltöttségéről, alatta pedig egy nagy tároló kapott helyet, amelyben elfér a vásárolt holmi. 

A segítő droid (cargo bot) lehetővé teszi, hogy a gazdája számára a bevásárlás élvezetes séta, a mindennapos testmozgás része legyen, ne pedig szenvedés.

A Gita nemcsak a gazdáját képes követni, hanem önálló működésre is alkalmas a térképszoftvere segítségével, tehát 20 kilogramm határig házhozszállításra is használható lenne – sőt, extrém esetben akár a kutyát is képes megsétáltatni. Az áráról még nincs információ, az viszont ismert, hogy már készül Kilo nevű nagy testvére, amely 125 kilogramm teher önvezető mozgatására lesz képes.

Azok a kanadaiak, akik le akarják nyűgözni partnerüket, jobban teszik, ha saját autóval érkeznek a randira – olvasható az autoTRADER.ca 2017. janu-ári felmérésében, amely azt firtatta, milyen szerepe van az autónak a mai társkeresésben.  A közvélemény-kutatás Kanadában készült, ahol az euró-paitól eltérőek az autóvásárlási szokások és okok, továbbá a felmérést egy (amúgy a legnagyobb Kanadában) autós apróhirdetési weboldal készíttette, tehát talán nem teljesen pártatlan.

A kevéssel Valentin-nap előtt nyilvánosságra hozott felmérésből az derül ki, hogy a 18-34 év közötti kanadaiak 92 százaléka tartja vonzónak, ha randipartnere autóval érkezik a találkára. Az autó pedig inkább legyen saját tulajdonban, mert a válaszadók 48 százaléka szerint ciki kölcsönzött kocsival érkezni. Jóllehet a tulajdonlás terén magasak az elvárások, a régi idők etikettjét már korántsem igénylik ilyen sokan: ahelyett, hogy az autóval érkező fél becsöngetne a bejárati ajtónál, a fiatalabbak szerint jobb, ha inkább sms-ben jelzi érkezését. 

KÉP

"Életkortól függetlenül az átlagemberek bizonyos értékeket társítanak a tulajdonolt tárgyakhoz: sokak számára az autó a szabadság, sikeresség és megbízhatóság jelképe, márpedig ezek minden társkereső számára pozitív tulajdonságok", mondta Jess O'Reilly, a kutatás kommentálásához felkért szexuálpszichológus. 

Úgy látja, az autós etikett a hátsó ülésre szorult: míg az 55 évnél idősebb válaszadók szerint jó benyomást kelt, ha a férfi kinyitja a nő előtt az autó ajtaját, az Y generáció (18-34 éves) tagjainak csak 31 százaléka várja ezt el. Sőt, ők kifejezetten "nyálas"-nak érzik az ilyesmit. Ugyanilyen (alacsony) arányban érdekli őket, hogy mennyire tiszta az autó.

"Nyilvánvaló különbségek tapasztalhatók az eltérő generációk etikettjében. Kíváncsi lennék, eltűnnek-e a korábbi illemszabályok a jövőben, például a pontos érkezés, az ajtónyitás, a becsöngetés", tette hozzá a szakember.

KÉP

A kutatás főbb megállapításai

A stílus fontosabb a divatnál: első randin legnagyobb sikere a kupé vagy szedán autónak van a válaszadók 39 százaléka szerint. Az SUV-ok 27 százaléknak, a kabriók 20 százaléknak jönnek be.

A pick-up nem randira való: a legkevésbé "csajozós" jármű a pick-up kisteherautó (8%-nak tetszik), a ferdehátú (4%) és a motorkerékpár (3%).

Becsöngetni, vagy nem becsöngetni: jóllehet a kanadaiak 69 százaléka elvárja, hogy randipartnere kiszálljon a kocsiból, és becsöngessen érte az ajtónál, ez inkább az idősebbeknél elvárás. A 35-54 évesek 71 százaléka, az 55+-osok 83 százaléka szeretné ezt, míg a fiatalabbaknak legfeljebb 50 százaléka.

Tisztaság fél siker: ez inkább a nőknek fontos, 81 százalékuk körbesasol a járműben, míg a férfiak negyedét egyáltalán nem érdekli, mekkora kupi van a kocsiban.

Dudálj, ha nem akarsz még egy randit: a kanadaiak alig 1 százaléka érezte úgy, hogy a randipartnernek dudálással kellene jeleznie érkezését.

A férfiakat kevésbé érdekli a sofőr vezetési képessége: a férfiak 22 százaléka nem idegesíti magát, ha a nő nem vezet biztonságosan, szemben a nők 8 százalékával (vagyis a nők 92 százalékát idegesíti ez). Ezzel szemben a nők 40 százaléka úgy nyilatkozott, hogy szóba sem jöhet második randi, a férfi veszélyesen vezet. A férfiak 18 százaléka érez ugyanígy.

Ezt a 4 dolgot ne tegye vezetés közben: a kanadaiak 74 százaléka szerint vezetés közben tilos inni vagy drogozni, 12 százalékuk elítéli a menet közbeni sms-ezést, 11 százalékuk az agresszív stílust, 4 százalékuk pedig azt, ha a sofőr az exéről beszél vezetés közben.

"Könnyű lenne azt mondani, hogy azok vagyunk, amit vezetük, vagy – mint ebben az esetben – ahogy vezetünk. A járművek meghatározó szerepet játszanak a hétköznapjainkban, és sokatmondó, mekkora jelentőségük van a társkereső kanadaiak életében", mondta az autoTRADER.ca felelős szerkesztője.

Kérdés, hogy a felmérésből levonhatók-e következtetések a mi számunkra, akik abban bízunk, hogy a nem megújuló üzemanyagon alapuló és környezetterhelő autóhasználat részben kiváltható volna például kerékpár vagy tömegközlekedési eszközök igénybe vételével. 

Az Európai Autógyártók Szövetségének (ACEA) friss kimutatása szerint 2016-ban már közel annyi új autót állítottak forgalomba, mint a gazdasági válság előtt, 2007-ben, illetve egy év alatt 6,5 százalékkal nőttek az autóeladások.

Magyarországon 2015-ben 77 171 autót értékesítettek, 2016-ban viszont 96 552 darabot, ami 25,1 százalékos növekedés. Az Unióban csak Hollandiában csökkent tavaly az autóértékesítés, méghozzá meglepően sokkal: 14,7 százalékkal – de hát ott a legköltségesebb autót tartani, üzemeltetni, javíttatni. Hollandia közismert a kerékpáros-kultúrájáról, tehát ez afféle kölcsönhatás lehet.

Személyautók száma 1000 lakosra vetítve (2013-as adatok)

Forrás: Eurostat

Számos ismerősöm él az ételrendelés adta kényelemmel, és ami a válto-zatosságot, illetve a gazdaságosságot illeti, valószínűleg igazuk is van: reggel a futár a hűtött egytálételt légmentesen lefóliázott csomagolásban beadja a címükre, ők meg délben mikróban megmelegítik. 

Az ételfutár cégek honlapjukon közölt Általános Szerződési Feltételekben és a nyomtatott szórólapjaikon azt ajánlják, hogy a hűtött készételt fogyasztás előtt a szállításhoz használt műanyagtálban lehet megmelegíteni. Hogy ezt miért nem kellene mégis így csinálni, azt mindjárt elmondom.

KÉP

Magyarországon 2003 óta a műanyagtermékeken fel kell tüntetni a mű-anyag fajtáját: a terméken egy nyilakból álló, kis háromszögben lévő szám mutatja ezt. "A 2-es, 4-es és 5-ös számmal jelölt csomagolások, azaz a polietilén és polipropilén alapanyagokról a kutatások döntő többsége azt mutatta ki, hogy ezeket használva nem jutnak rákkeltő és a hormon-háztartást károsan befolyásoló anyagok az élelmiszerekbe", olvasható a Tudatos Vásárlók Egyesületének összeállításában, amelyből kiderül, hogy ételtároláshoz kerülendő műanyag a 3-as PVC, a 6-os polisztirol és a 7-es vegyes műanyag kategória.

Begyűjtöttem ismerőseimtől 3-4 cégtől származó ételestálakat, amelyeken nem találtam semmilyen jelzést a műanyagfajtára vonatkozólag. Ezért levelet írtam a legismertebb 13 ételfutár cégnek, hogy szíveskedjenek tájé-koztatni, milyen műanyagot használnak az ételeik csomagolásához. 

KÉP

A 13-ból 4  (+2) válaszolt: a Béresalexandra.hu főételei kétrekeszes polipropilén (PP, 05) dobozba kerülnek, ezt jelölik is a doboz alján, az egyrekeszes (pl. leveses) dobozok nincsenek jelölve, de állításuk szerint ezek is PP anyagúak. Az Interfood szintén PP5-ös, azaz polipropilén dobozban szállítja ki az ételeit, mint a marketingvezető tudatta: "Ezek a dobozok tanúsítvánnyal rendelkeznek, miszerint hő hatására sem oldódik ki belőlük semmilyen egészségre ártalmas anyag, tehát akár mikróban meg is melegíthető benne az étel". Az e-food szintén PP5-ös jelölésű műanyaggal dolgozik, és hasonló hivatkozást írt az ügyfélszolgálatos munkatárs, mint az előző cég marketingese. A Cityfood (amely a Bonappetit-t és a Vitálkonyhát is ellátja) polipropilén és polietilén dobozokat használ, ők a csomagoláson a pohár és villa szimbólumot alkalmazák az 1935/2004/EK rendeletre hivatkozva, valamint "A gyártói megfelelőségi nyilatkozat mellé bekérjük a csomagolóanyag gyártó által elvégeztetett migrációs (kioldódási) vizsgálatok laboratóriumi vizsgálatának jegyzőkönyvét". Válaszaikat ezúton is köszönöm.

Első kérdés: miért nem hajlandó minden gyártó feltüntetni a kötelező és egységes jelölést? Egyes feltételezések szerint a "műanyaglobbi" áll a dolog hátterében, hiszen ha a csomagoláson nincs az újrahasznosításhoz használható jelölés, akkor azt a csomagolást nem lehet, nem kell újrahasznosítani. Erre rákérdeztem a FKF Zrt-nél, és Dorogi Gabriella szóvivőtől a következtő választ kaptam: "A Társaságunk által begyűjtött műanyag anyagáramból a PET, PP, HDPE, LDPE, PS típusú műanyagok kerülnek anyagában történő hasznosításra. Az ezeken a fajtákon kívül eső, de szelektíves tartályba dobott egyéb műanyagfajták a válogatóműben elkülönítésre kerülnek. Ezek csak energetikailag hasznosíthatóak, így villamosáramot és távhőt állítunk belőlük elő."

Második kérdés: miért kéne elhinnem, amit az ételfutár cégek képviselői állítanak? Honnan tudják, hogy biztonsággal lehet műanyagtálban ételt melegíteni? Hiszen egyikük sem vegyész.

Internetes keresést végeztem a következő kulcsszavakkal: migration compounds plastic microwave. Több száz találat volt, a tudományos kutatások egybehangzó véleménye a következő:

Az élelmiszerek csomagolására, tárolására és melegítésére engedélyezett műanyagból is kioldódhatnak különféle molekulák az étellel-itallal történő érintkezés, melegítés, zsírtartalom hatására. A kísérletek általános konklúziója, hogy a hőmérséklet és a zsírtartalom növekedésével párhuzamosan nő a műanyagokból kiszabaduló molekulák száma az ételben, italban. (Ezen a linken egy 2013-as metaanalízis olvasható, amely több év kutatási eredményeit összegzi részletgazdagon, és kitér a nemzetközi szabályozásra is.)

Az Európai Unióban élelmiszerekhez engedélyezett műanyagokból kioldódó vegyületek mennyisége nem éri el az EU által törvényben meghatározott határértéket. Ez a jó hír.

A Magyar Élelmiszerkönyvben lefektetett szabályozás részletesen ír az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen felhasználható műanyagokról és az engedélyezett kioldódási határértékekről, továbbá szabályozza a jelölést is.

A rossz hír pedig az, hogy A.) ezek szerint tényleg kioldódnak vegyületek; B.) nem tudjuk, hogy ezek milyen mennyiségben kerülnek a szervezetünkbe, onnan mennyi idő alatt ürülnek ki, vagy felhalmozódnak, és milyen elváltozásokat okoznak közben; C.) bármely laborvizsgálat néhány alkalmat jelent, a hétköznapokban viszont rendszeresen (évekig) használjuk a műanyagokat, illetve a mikrót. 

Hasonló vonatkozik a műanyagtányérban vagy polisztirolpohárban tálalt forró ételekre, például levesekre, kávéra. Egy-egy alkalommal vélhetően (talán, feltehetően stb.) nem kerül annyi vegyület a szervezetbe, ami idegrendszeri vagy hormonális zavart okozna. Mindenki maga döntse el, hogy akarja-e ezeket mindennapos rendszerességgel fogyasztani.

Továbbá műanyag zacskóban történik a szuvidolás (szuvidálás), ez az egyre divatosabb konyhatechnikai eljárás. A francia sous vide kifejezés azt jelenti, hogy zacskóba teszik a nyers ételt, a zacskóban vákuumot hoznak létre, majd az étellel teli zacskót több órára vagy napra meghatározott hőmérsékletű melegítőedénybe helyezik. Azonban nehéz megbízható információt találni arról, hogy pontosan milyen műanyagból készülnek a többrétegű vákuumtasakok.  Ezért inkább befőttesüvegben kéne szuvidolni, de csak olyanban, amelynek nem műgyantával bevont csavaros teteje van, hanem alumínium kupakja vagy csatos üvegfedele.

KÉP

Aki biztosra akar menni, az használjon üveg, kerámia (porcelán) vagy fémedényt az ételekhez, italokhoz, legyenek azok melegek vagy hidegek, pláne, ha zsírosak, savasak. Számos élelmiszeralapanyag vagy késztermék kizárólag műanyagcsomagolásban kapható, ezeknél érdemes megnézni a gyártási dátumot, és a legfrissebbet megvenni.

Nem akarok hisztériát kelteni ezzel a poszttal. A műanyagok jelentősen megkönnyítik a modern életet, ám még nem használjuk őket olyan régóta, hogy tisztában lennénk azzal, több generáció alatt okozhatnak-e valamilyen egészségügyi problémát.

A élelmiszerrel érintkező csomagolásokkal, közte a műanyagokkal kapcsolatos jogszabályokról itt olvashat egy összefoglalót.

Műanyaggyártás, felhasználás és hulladékok részletes ismertetője itt.

KÉP

Tél végére sok lakásban megjelenik a penész, például a túl jól záródó ablakok miatt, illetve mert az extrém hidegben senki nem szellőztetett annyit, mint kellett volna. A kisgyerekes és/vagy háziállatot tartó csalá-doknál nem nagyon jöhetnek szóba a kereskedelemben kapható klóros penészirtó szerek, de szerencsére vannak biomódszerek is a szobák sarkát, bútorok oldalát elcsúfító gombásodás miatt. Ezt azért is érdemes mielőbb kezelni, mert allergiát okozhat: ha valaki éjszaka rendszeresen arra ébred, hogy eldugult az orra vagy gombócot érez a torkában, akkor gyanakodhat erre is. A fekete penész ennél sokkal súlyosabb egészségügyi problémát okozhat.

KÉP

Míg a modern takarítószerek az erős vegyületek révén érik el a tisztítóhatást, a biotakarítás egyik jellemzője, hogy jár némi fizikai munkával, jelesül súrolással -- viszont az izomlázon kívül nem is okoz más ártalmat. Tehát a falon megjelent penészfoltokat először enyhe moso-gatószeres langyos vízzel le kell dörzsölni egy nagyobb körömkefe segít-ségével, majd száradás után az alábbi oldatokkal kezeljük a felületet. Ezeket vagy úgy visszük fel a felületre, hogy egy beáztatott ronggyal áttö-röljük a falat, csempét, bútort, vagy szórófejes flakonba töltjük az oldatot. Utóbbi esetben feltétlenül tegyünk az orrunk-szánk elé valamilyen maszkot, például benedvesített kendőt vagy egy gyógyszertári arcmaszkot (45 Ft), hogy a permetet ne lélegezzük be. Értelemszerűen a művelet alatt gyerek és háziállat ne legyen a szobában.

Hosszabb távú megelőzés:
A penész legjobb ellenszere, ha nem hagyjuk, hogy a szoba levegőjének páratartalma 45-50 százalék fölé emelkedjen. Sajnos elég egy téli, szobán belüli teregetés, és máris buktuk a célértéket. Egyik ismerősöm rászánt 60 ezer forintot egy páramentesítő készülékre, állítja, hogy nyáron is hűvö-sebb a szoba tőle. Ennél sokkal olcsóbb (bár kétségtelenül nem ennyire hatékony) módszer egy tálca konyhasót vagy szilikagéles macskaalmot kihelyezni a penészes sarkokba. Érdemes egy erkélyre való műanyag virágtartó ládát használni ehhez, mert abban szépen el tudjuk teríteni az anyagot, de az edény magas falának köszönhetően nem szóródik szét semmi, ha véletlenül porszívózás közben eltaláljuk. Továbbá a tavaszi-nyári hónapokban sokat kell szellőztetni, és addig is napi 1-2 órára a korábban penészesedő, DE MÁR MEGTISZTÍTOTT sarok felé fordítani egy szobai kisventilátort, hogy keringesse a levegőt.

KÉP

Természetes penészölő szerek

1. Teafaolaj
Ez a természetes illóolaj évezredek óta ismert gombaölő (és antibakteriális, antivirális) hatásáról az ausztrál bennszülöttek körében, ők általános fertőtlenítő- és sebgyógyítószerként használják. Többféle összetételű termék kapható, az apróbetűs címkét muszáj végigolvasni, mert a penész elleni harchoz minimum 30 % legyen a terpinen 4-ol, illetve maximum 10-15 % legyen a cineole tartalom. Nem olcsó, de a háztar-tásban ezerféle módon bevethető.
A teafaolajat tilos lenyelni, és munka közben használjuk gumikesztyűt (mint egyébként minden házimunkához), nehogy bőrirritációt okozzon.
A teafaolaj elég büdös, de a hatás érdekében ezt el kell viselni -- szerencsére hamar kiszellőzik.
2 dl vízhez 1 kiskanál olajat adjunk, jól rázzuk össze, opálosan fehér oldatot kapunk. Ezzel töröljük át vagy fújjuk be a falat, majd hagyjuk megszáradni. A fürdőszoba penészesedő sarkaiba töményen csepegtessünk teafaolajat, és gumikesztyűben kézzel kenjük szét a felületen. Majd a legközelebbi zuhanyozáskor leöblítődik, nem kell ezzel foglalkozni.

2. 20%-os ecet
Az ecetet hígítás nélkül fújhatjuk a diszperzites falra vagy csempére, illetve laminált bútorokon is működik, de természetes fafelületen ne alkalmazzuk. Az arcmaszk nagyon fontos, hogy a savas párát ne lélegezzük be. Egy kiszuperált fogkefével rásegíthetünk a sarkokban az ecet munkájára, hagyjuk egy órát hagyni, utána öblítsük le. Az ecet megöli ugyan a gombát, de a foltokat nem tünteti el, tehát a falfelületet tavasszal majd át kell festeni.

3. Teafaolaj és ecet
Az előbbi két szer kombóját általános lemosóként használhatjuk a konyhá-ban is, de szellőztessünk utána rendesen.
Keverési arány: fél liter vízhez adjunk 100 ml teafaolajat és ugyanennyi 20%-os ecetet, ezzel töröljük vagy fújjuk át a kezelendő felületet. Pár perc után töröljük le papírtörlővel.

4. Szódabikarbóna
Különösen kisgyerekes/állatos háztartásban nagy segítség a szódabikarbóna, mert nincs kellemetlen szaga. Egy egység porhoz keverjünk egy egység vizet, ezzel a pasztával kenjük be a penészfoltos területet, és hagyjuk rászáradni. Utána egy körömkefével leszedjük a falról, csempéről a felesleget, összeporszívózzuk, a fal pedig remélhetőleg szép fehér lesz. Utókezeléshez 2 dl vízben oldjunk fel 1-2 evőkanál szóda-bikarbónát, töltsük szórófejes flakonba, és finoman fújjuk át a kezelendő felületet. Száradáskor vékony réteget képez, és véd a penész újbóli megjelenése ellen.

KÉP

5. Hidrogén-peroxid
A patikában oldatként tablettás kiszerelésben kapható fertőtlenítőszerből víztiszta, szagmentes oldatot tudunk keverni. Széles spektrumú antimikrobiális háztartási tisztítóként használható, a környezetet sem terheli meg, mert viszonylag gyorsan lebomlik vízre és oxigénre. A hidrogén-peroxidot általában legfeljebb 3 százalékos oldatként használjuk felületi- és kézfertőtlenítésre, amit azt jelenti, hogy 100 ml vízhez adunk 3 tablettát. Ennél erősebbre a háztartásban nincs szükség, illetve a 30 százaléknál töményebb oldat robbanásveszélyes is. A hidrogén-peroxidos oldat fényre és szerves anyag hatására lebomlik, ezért a kész oldat rövid ideig tárolható, akkor is sötét üveg edényben, vagy fénytől elzárt helyen műanyagflakonban. A kijuttatott oldatot színes felületen 3-5 percig hagyjuk hatni, fehérről nem kell letörölni.

6. Grapefruitmag-kivonat
Ez hasonlóan erős gombaölő hatású természetes szer, mint a teafaolaj, ám a vásárlással legyünk óvatosak: sok forgalmazó árusít gyenge összetételű vagy olyan cseppeket, amelyek nem a mag, hanem a héj kivonatát tartalmazzák. Sajnos a grapefruitmag-kivonat sokkal drágább, mint a hipó vagy más klóros szerek, viszont biztonsággal használható kisgyerek és háziállat mellett. 
2 dl vízhez adjunk 10 csepp kivonatot, alaposan rázzuk össze, és fújjuk be vele a penészes felületet. Hagyjuk rászáradni, nem kell letörölni, remélhetőleg az adott felületen nem jelenik meg többé a penész. Hetente 1-2 alkalommal megelőző jelleggel fújjuk be a problémás területeket. Vattakorongra fújva megpróbálhatjuk a tömörfabútorok penészmente-sítésére is használni, először egy kevéssé látható helyen tegyünk próbát (és várjunk legalább 1-2 órát a teljes száradásig).

7. Denaturált szesz
Manapság leginkább csak művészellátókban lehet kapni, 200 ml 1000 Ft. Ebből 1 liter vízhez keverjünk 1 kiskanálnyit. Főleg a pvc-padlók penész-telenítésére alkalmas.

8. Alkohol
Akár a szilveszteri buliból megmaradt vodkát, akár a patikában vásárolt 70%-os alkoholt használjuk, mindkettő megöli a penészgombát, méghozzá úgy, hogy elvonja a gomba víztartalmát. Ennél azonban tényleg vigyázzunk a levegőbe kerülő permettel, mert az orrnyálkahártyáról gyorsan felszívódik -- bár legalább viccesebb lesz a takarítás. A kifújt alkoholt 3-5 perc után töröljük át papírtörlővel vagy száraz ronggyal.

9. Szalicilsav
Meg lehet próbálni a szalicilsavat is falfelületeken, a szer 2%-os alkoholos oldatként kapható (patikában). Akár önmagában, akár felerészben vízzel hígítva, akár háromnegyedrészben terpentinnel hígítva használhatjuk. Száradás után vékony kristályos réteget hagyhat a falfelületen, de megelőzi, hogy ott újból szaporodni kezdjen a penészgomba.

Ilyenkor tél végén az alma és a citrusfélék mellett a banán a legszélesebb körben kapható gyümölcs, azonban ha bebarnul, sokan kidobják. Megenni ezt már én sem szeretem, ezért sütihez szoktam felhasználni, mert a túl-érett banán zamatossá és szaftossá teszi a legegszerűbb receptet is. Ha épp nem fogy el mind, meghámozva le is lehet fagyasztani a banánt. Igaz, attól tovább barnul és szöttyösödik, de mivel nyers tésztához lesz keverve, ez nem számít. 

KÉP

Az alábbi gyors receptekben a liszt fele nyugodtan lehet teljes kiőrlésű, az egy kis diós jelleget ad a  sütiknek. Kevert tésztákhoz jobb a szemcsésebb rétesliszt (más néven grízes liszt), mint a sima BL-55-ös finomliszt, de ha csak az utóbbi van otthon, az is megfelel. A cukor is lehet barna- vagy nádcukor, illetve xilit. A sütik gazdagíthatók mazsolával, aszalt áfonyával, apróra vágott aszalt szilvával, tört dióval vagy sózatlan mogyoróval, csokicsipsszel, sőt, ha nem lenne februárban drága import primőráru, javasolnám, hogy a muffinhoz vagy a banánkenyérhez egy fél cukkinit lereszelve dobjunk hozzá – úgyhogy erre majd nyáron visszatérünk! 

1. Banános muffin (12 db)
Száraz hozzávalók: 150 g liszt, 1 teáskanál (továbbiakban: tk) sütőpor, 1 tk szódabikarbóna, csipet só
Nedves hozzávalók: 3 banán, 1 tojás, 150 g cukor, 170 g szobahőmérsékletű vaj
A sütőt előmelegítjük 170 Celsius-fokra. A száraz hozzávalókat és a nedves hozzávalókat külön tálban összekeverjük, aztán elegyítjük a kettőt. A 12-es muffintepsi mélyedéseibe papírkapszlikat teszünk vagy kiolajozzuk a formát. A tésztamasszával 3/4-ig töltjük a muffinformákat, és muffinokat 25-30 percig sütjük, amíg aranybarna lesz a tetejük. 
Tipp: Ha igazán könnyű muffint akarunk, a tojásfehérjét külön habbá verjük, és lazán hozzáforgatjuk a tésztamasszához.

FORRÁS 

2. Banános zabkeksz
Nedves hozzávalók: 70 g lágy vaj, 60 g cukor, 1 banán, 1 nagy tojás, 1/2 tk vaníliakivonat
Száraz hozzávalók: 110 g liszt, 20 g zabpehely, 1/2 tk fahéj, 1/2 tk sütőpor, csipet só
Egy tálban habosra verjük a vajat és a cukrot, hozzáadjuk a banánt, a tojást és a vaníliakivonatot. Egy másik tálban összevegyítjük a lisztet, zabpelyhet, fahéjat, sütőport és sót. Az egészet összekeverjük, és betesszük a hűtőbe legalább fél órára, hogy a zabpehely magába szívja a nedvességet.
A sütőt előmelegítjük 190 Celsius-fokra. Vizes kézzel diónyi golyókat formázunk a tésztamasszából, és egymástól kétujjnyi távolságra elrendezzük őket egy sütőpapírral borított sütőlemezen. A gombócokat villával laposra nyomkodjuk, és a forró sütőben 12-15 perc alatt aranyszínűre sütjük őket. 

FORRÁS

3. Csokis banáncsónak
Egy banánt késsel hosszában felvágunk, kicsit széthúzzuk, és a résbe 10-12 szem csokipasztillát szórunk. A töltött banánt egy darab alufóliára tesszük, amelynek széleit táskaszerűen összezárjuk, hogy a banán körül maradjon hely a képződő gőznek. A grillsütőben kb. 15 percig süssük.

FORRÁS

4. Vegán banánkenyér (tojás és tej nélkül)
A sütőt előmelegítjük 175 Celsius-fokra. Kibélelünk egy őzgerinc vagy püspökkenyér sütőformát sütőpapírral, ha ez nincs, akkor kiolajozzuk és liszttel egyenletesen behintjük. 
Nedves hozzávalók: 3 túlérett banán, 125 g natúr szójajoghurt, 100 ml étolaj, 1 tk vaníliakivonat
Száraz hozzávalók: 125 g liszt, 1 tk szódabikarbóna, 1/2 tk durva só, 150 g cukor
A száraz és nedves hozzávalókat külön összekeverjük, majd az egészet lazán összeforgatjuk egy spatulával. A tésztamasszát beleöntjük a formába, és előmelegített sütőben 55-60 percig sütjük. Ha túl gyorsan barnulna a teteje, borítsunk rá egy darab alufóliát. Ha kész, hagyjuk a formában hűlni legalább fél órát, utána szeletelhetjük. A megmaradt szeleteket vésztartaléknak le is fagyaszthatjuk: a felengedéshez száraz serpenyőben mindkét oldalukat megpirítjuk... 

FORRÁS

5. Mikrós banánpuding
Hozzávalók: 100 g vaj, 2 banán, 100 g cukor, 100 g liszt, 1 csipet só, 1 tk sütőpor, 2 tojás, 1 tk vaníliakivonat, 100 g csokicsipsz
Egy egyliteres üvegtálba tesszük a vajat, és a mikróban felolvasztjuk. Hozzákeverjük az érett banánokat, a cukrot, a sót és a lisztet, majd a tojásokat és a vaníliakivonatot, végül a kész masszához hozzáforgatjuk a csokipasztillákat. A tálat betesszük a mikróba, és 750 W körüli magas fokozaton 8-9 percig mikrózzuk, ameddig kissé megemelkedik és átfő. Még melegen egy kanállal szétporciózzuk kistányérokba, akár porcukorral meghintve, akár (konyhakész) vaníliasodóval nyakon öntve.

FORRÁS

+1: Banánturmix
2 dl tejhez adjunk 1 túlérett banánt, ízesítsük 1 kanál mézzel, csipet fahéjjal és szerecsendióval, és turmixoljuk össze.

KÉP

Barbara Hendricks német környezetvédelmi miniszter pár nappal ezelőtt rendeletet hozott, amely szerint a minisztérium rendezvényein ezentúl nem szolgálhatnak fel hús- vagy halételt. A miniszter arra hivatkozott, hogy az állattenyésztés óriási terhet ró a környezetre és súlyosbítja a globális felmelegedést, illetve a víz- és talajminőség romlását.

"Mindenki azt eszik, amit akar. Szerintünk a vegetariánus étrend sokkal inkább környezetbarát, mint a húson alapuló, mi példát szeretnénk mutatni ezzel az intézkedéssel", mondta Hendricks.

A minisztérium körlevelében azt kérte, hogy a rendezvényeire ételt szállító cégek részesítsék előnyben az idényjellegű és az organikus terményeket, figyelve arra, hogy azokat a lehető legkisebb távolságról szerezzék be, valamint legyenek fair trade módon előállítva. 

Ennyi húst eszik meg egy átlagnémet élete során FORRÁS

Németországról az a kép él a fejünkben, hogy a húsimádók országa, de az országban mind népszerűbb a vegetarianizmus, illetve a legalább vöröshúsmentes étrend. 2010 és 2015 között megduplázódott a vegetariánus és vegán termékek forgalma, ugyanebben az időszakban a húsvásárlás 10 százalékkal csökkent. Németországban az átlagos hús-fogyasztás évente 61 kilogramm. (Magyarországon 2013-ban 55,5 kg/fő volt.) Táplálkozástudományi szakértők heti 300-600 gramm, évente legfeljebb 30 kilogramm hús fogyasztását ajánlják.

Heinrich Böll Stiftung: Fleischatlas 2016

A Der Spiegel magazin közvéleménykutatást végzett a Hendricks-rendelet kérdésében. A válaszadóknak az alábbi négy állítás közül kellett választaniuk, mint látszik, eléggé kiegyensúlyozott lett az eredmény.  

- Aki komolyan törődik a környezetvédelemmel, az megvan hús és hal nélkül is. 26%
- Ez állami szintű paternializmus! Minden étkezésnek legyen része a hús! 21%
- Nem nagy dolog. Ha nem adnak húst a minisztériumban, majd utána bemegyek a kebaboshoz. 21%
- Jó a hús, de érdemes mértékkel fogyasztani. 32%

KÉP

Szomszédaim közül vannak olyanok, akik notóriusan nem szedik össze kutyájuk után a piszkot a járda menti zöld szegélyről. Egyikőjük a téli sötéttel indokolta, mondván, nem látja, mikor és hova piszkít a kutya. Igaz, mindenkinél van mobiltelefon, és annak a vakuját zseblámpaként is lehet(ne) használni. A másik környékbeli szerint pedig lebomlik a kutya-kaka, azért nem szedi össze.

KÉP

Nálunk a barna kupacok bezacskózva a kukában végzik, de gondoltam, utánanézek, lehet-e trágyázáshoz használni a kutyakakát. Környezet-védelemmel és organikus növénytermesztéssel foglalkozó szakértők szerint nem is az az elsődleges gond, hogy a kutya húsevő, vagyis az ürüléke tartalmaz olyan fehérjemaradványokat és azok bomlástermékeit, amelyek károsítják a növényeket. Hanem hogy lehetnek benne olyan mikroorga-nizmusok (például féregpeték), amelyek nem a növényt, hanem minket betegítenek meg. Vagyis a friss kutyakakával nem szabad a növényeket trágyázni. De! (Mindig van egy "de".)

Ha van kertünk, kialakíthatunk az egyik sarkában egy elkülönített komposz-tálót, ahol 4-8 hét alatt használható talajjavítóvá érleljük a kutyakakát. Fontos, hogy az ürüléket ne keverjük a konyhai maradékokhoz, ne dobjuk az "igazi" komposztgyűjtőbe.  A kert egy félreeső sarkában ássunk egy gödröt, és abban komposztáljuk, vagy használjunk műanyagvödröt erre a célra. A lényeg, hogy legyen valamilyen fedele, amelyet kilyuggatunk a szellőzéshez, és egy darab szúnyoghálóval béleljük, hogy a legyek ne szálljanak a keverékre.

A komposztáláshoz 2 egységnyi ürüléket keverjünk össze 1 egységnyi fűrészporral, és öntsük a gödörbe vagy vödörbe. Hetente egyszer forgassuk át, de ne keverjünk hozzá friss anyagot, mert akkor soha nem lesz kész komposztunk, hanem mindig csak félkész, ráadásul érés helyett megrohadhat az egész. Tehát inkább legyen 4-5 vödrünk, amelyekben a hetente összegyűlő mennyiségeket komposztáljuk.

A másik módszer azt ajánlja, hogy 1 egység ürüléket 1 egység zöldhulladékkal (például fűnyesedékkel) és 3 egység földdel keverjünk össze, szórjuk egy kis gödörbe és tapasszuk be tetejét agyaggal. Körülbelül 6 hét múlva nézzük meg, és ha normál komposztra hasonlít, akkor használható. A komposzt soha nem lehet kellemetlenül büdös, erjedt vagy rothadt szagú!

A szakemberek szerint az érésben lévő keverék hőmérsékletének el kell érnie a 60 Celsius-fokot ahhoz, hogy a benne lévő mikroorganizmusok is elpusztuljanak. Mivel kevesünknek van ehhez megfelelő hőmérője vagy pedig mikroszkópja, maradjunk annyiban, hogy a kutyakakás komposztot ne használjuk zöldségek és gyümölcsök trágyázásához, hanem kizárólag virágokhoz és dísznövényekhez. Idegen kutya ürülékét ne vigyük be a kertünkbe, mert nem tudhatjuk, vannak-e benne férgek vagy más élős-ködők. Saját kutyánknak is 3-6 havonta érdemes féreghajtót adni.

Munka közben mindig használjunk gumikesztyűt, és utána mossunk kezet. Akinek olyan kicsi gyereke van, akinek még nem lehet elmagyarázni, miért nem szabad az ürülékes komposztgödör közelében játszani, inkább dobja a kukába vagy a vécébe a kutyakakát. 

Aki viszont belevágna a komposztálásba, az elkészítheti a Florida Egyetem munkatársai által kitalált, fenntebb látható házi komposztálóvödröt, amelyet  a billentőkeretnek köszönhetően könnyű használni. A szúnyog-hálós bélelést azonban mindenképpen ajánlatos felszerelni rá! Forrás itt.

A kinti csípős fagy és a benti száraz meleg közötti ingázás nemcsak az arcbőrünket viselte meg az elmúlt hónapokban, hanem a hajunkat is -- akár volt rajtunk sapka, akár nem. A fejbőr mélytisztításához és a haj-hagymák regenerálásához érdemes kipróbálni pár pakolást, illóolajos bedörzsölőt, kinek mi passzol jobban. Sajnos, tavasszal tapasztalható némi szezonális hajhullás is, szerencsére enyhébb, mint ősszel. A stressz, a dohányzás, az alkohol, a koffein, a zsíros ételek, valamint a szteroidok is okozhatnak hajhullást, valamint a D-vitamin-hiány. Van, akinek azért hullik a haja, mert mosás közben túl erősen dörzsöli a fejbőrét, szinte vakarja, utána meg a törülközővel dörzsöli túl vehemensen. Nézzünk pár kipróbált módszert a hajvesztés enyhítésére. A kúra heti 2-3 alkalmas ismétléssel legalább 2-3 hónapig tartson.

KÉP

1. Teafaolaj
A patikában kapható üres műanyag szemcseppentős flakonba (kb. 45 Ft) 10 csepp teafa illóolajat csepegtetünk, feltöltjük félig langyos vízzel, összerázzuk. Az opálossá vált oldatot az elválasztott hajcsíkok mentén a fejbőrre csepegtetjük és bedörzsöljük. Félórát hagyjuk hatni, aztán hajat mosunk. Víz helyett hidegen sajtolt olívaolajjal, szőlőmag-, jojoba- vagy mandulaolajjal is keverhetjük (7-10 csepp teafaolajhoz 2 evőkanál hordozóolajat adjunk) a bőrtápláló hatás fokozásához. A teafaolaj erős hatóanyag, nem szabad túlzásba esni a használatával, mert bőrirritációt okozhat. Alapesetben viszont csökkenti a korpásodást, tisztítja a fejbőrt, és serkenti a hajhagymák működését. Bárcsak jobb szaga volna!

2. Rozmaring
Fél liter vizet forraljunk fel, amikor lobog, kapcsoljuk le alatta a gázt vagy villanyt, és szórjunk bele 1 kiskanál szárított rozmaringot. Lefedve hagyjuk kihűlni, majd töltsük tiszta permetezős flakonba. Legalább két-három hónapig mindennap fújjunk belőle a fejbőrünkre, akár szárazon, akár hajmosás után törülközőszáraz állapotban. Nem kell kiöblíteni, de jellegzetes illata van. Serkenti a fejbőr vérkeringését, ezzel aktivizálja a hajhagymákat. Használaton kívül tartsuk a hűtőben.

3. Csalántea
Anyukám kedvence, mind inni, mind hajmosás utáni öblítésre: ehhez egy filtert fél liter vízzel forrázzunk le, és hagyjuk melegre hűlni. Lehet, hogy egyesek kicsit sprődnek érzik tőle a hajukat, ők a teát is öblítsék le, és pár csepp nem kimosandó hajbalzsamot oszlassanak el a hajukon szárítás előtt. A csalán korpás fejbőr kezelésére is alkalmas. Belsőleg erősíti az immunrendszert, vértisztító, méregtelenítő hatású, ízesítés nélkül is teljesen iható ízű, pláne egy kis citroművel keverve. Festett haj esetén először egy kis tincsen végezzünk próbát.

4. Tökmagolaj
A hidegen sajtolt tökmagolaj gazdag nyomelemekben, a férfias jellegű hajhullás természetes ellenszere. Egy 2014-es amerikai vizsgálatban a tesztalanyok napi 400 milligrammot vettek be kapszula formában, a felét reggeli előtt, a másik felét vacsora előtt, és 24 hét elteltével látható volt a különbség.  

5. Mindentbele pakolás
Egy tojást villával felverünk, hozzákeverünk 1 dl natúrjoghurtot, 2 evőkanál hidegen sajtolt olíva- vagy szőlőmagolajat és egy citrom kifacsart levét. Ezzel a tápláló és mélytisztító masszával a fejbőrünket bekenjük, ráteszünk egy zuhanysapkát, és hagyjuk félórát hatni. Utána hajat mosunk. Tojás helyett használhatunk egy érett banánt, az olaj helyett pedig mézet az antibakteriális hatás fokozásához. Ez a pakolás arcra is jó.

6. Hagymalé
Az indiai ajurvédikus gyógyítás hajhullás ellen ajánlja a baktériumölő és értágító hatású, kénben gazdag vöröshagymát. A felkockázott hagymát botmixerrel pürésítjük, kifacsarjuk a levét, amit (legegyszerűbben szemcseppentővel) a fejbőrre juttatunk és finoman bedörzsölünk. Hagyjuk hatni félórát, aztán hajat mosunk. Hetente legalább háromszor kell használni, minimum egy hónapig. Fokozhatjuk a hatását egy evőkanál mézzel vagy citromlével.

7. Almaecet
Kétharmad langyios vízbe öntsünk egyharmad biológiai erjesztésű almaecetet, és a hajmosás végeztével ezzel öblítsük le a hajunkat. Az almaecet serkenti a fejbőr hajszálereinek vérellátását, ezzel serkenti a haj növekedését, gyengéden tisztítja a fejbőrt és normalizálja a pH-értékét. Festett haj esetén végezzünk próbát.

8. Burgonyalé
Egy közepes méretű, egészséges fej burgonyát lereszelünk és kifacsarjuk a levét. Ezzel bekenjük a fejbőrünket, rajta hagyjuk 15 percig, majd kímélő samponnal hajat mosunk. A nyers burgonya gazdag A-, B- és C-vitaminban, amelyek erőssé teszik a hajat. A krumplilevet a népi gyó-gyászat ivókúrához is ajánlja. Fokozható a hatás egy (fehérjékben dús) tojásfehérje hozzákeverésével, illetve egy evőkanál mézzel. Akinek száraz a haja, inkább tojássárgáját használjon.

9. Zöld tea
Ezt is kétféleképpen használhatjuk: igyunk belőle legalább 2-3 csészével naponta, illetve az antioxidánsokban gazdag, a hajnövekedést serkentő teát hajmosás után öntsük a hajunkra és fejbőrünkre, csavarjuk ki a nagyját, tegyünk fel egy zuhanysapkát (és törülközőt), hogy ne fázzon meg a fejünk. Félóra elteltével langyos vízzel öblítsük ki, és szárítsuk meg a hajunkat. 

Ha szeretnénk reggelente madárcsicsergésre ébredni, ösztönözzük őket arra, hogy a környékünkön rakjanak fészket. Az ágacskákból összerótt, odúban kialakított vagy vályogból tapasztott fészkek kibélelése nagyon fontos a madarak számára: a meleg környezet hozzájárul a fiókák gyor-sabb fejlődéséhez, mert kevesebb kalóriát kell felhasználniuk, elégetniük a testük "fűtésére". 

KÉP

Minden háztartás tele van olyan dolgokkal, amelyekből jó kis fészekbélés lehet, csak arra figyeljünk, hogy kizárólag természetes alapanyagú hozzávalókat válogassunk a madarak számára, és a hosszú szálas anyagokat 3-4 ujjnyi hosszúságúra aprítsuk föl, nehogy a lábukra vagy nyakukra tekeredjenek. A hozzávalókat egy vödörben vagy cserépben kézzel keverjük össze, aztán helyezzük ki a kertünk egyik szegletébe a bokrok tövéhez, ahonnan a sűrű ágaknak köszönhetően nem fújja el a szél. Kis szerencsével még olyan madarak is feltűnhetnek itt, amelyeket etetőnél még nemigen láttunk.

KÉP

Fészekbéleléshez használható anyagok:
fonalmaradék (3-4 ujjnyi hosszúra darabolva)
természetes rafia vékony szálakra tépkedve és felaprítva
száraz fűszálak
moha
állati szőr (bunda kifésülése után)
100% pamut vatta
régi párnából kiszedett tiszta és lehetőleg fehér tollak
régi pamutpóló rövid és vékony csíkokra felszabdalva (ne legyen benne mosószer- vagy öblítőmaradék)
iratmegsemmisítővel csíkokra vágott papír (csak fehér, nem nyomtatott!)
száraz levelek
kenderkóc
spárga (felaprítva)
gyapjú (felaprítva)

Nálunk vatta, gyapjúfonal, rafia és kutyaszőr került a zsákba

Ha valakinek nincs kertje, egy kiürült cinkegolyós zacskót vagy krumplis-hálót megtölthet a keverékkel, és kiakaszthatja az erkélyére. Pecás ismerősöktől lehet kölcsönkérni drótból hajlított haletetőt, amit meg tu-dunk tölteni a keverékkel. Használhatunk egy kiszuperált habverőt is a célra, vagy karácsonyról maradt, vesszőből hajlított díszgömböket. Sőt, egy grillezős halas rostonsütőbe is befogathatjuk a fészekbélelő anyagokat.

KÉP

Mivel a fészekrakás és tojásrakás nagyon megterhelő a pár grammos madaraknak, április közepéig-végéig segítsük őket továbbra is apró-magvas madáreleséggel, aszalt (nem cukrozott!) gyümölcsökkel, cinke-golyóval. A koratavasz a magevő fajok (tengelic, pinty, meggyvágó, zöldike) egyedeit viseli meg, mert még nincs elegendő táplálék számukra a természetben, miközben a rovarevők (cinegék) már önállóan is találnak friss eleséget. Erről a Magyar Madártani Egyesület közölt összeállítást.

A kerti madarakat bemutató plakát több méretben letölthető a Mályi Természetvédelmi Egyesület oldaláról ide kattintva.

Hiába van a városokban és országszerte egyre több légszennyezettséget figyelő (meteorológiai) mérőállomás, attól még fogalma sincs senkinek, hogy az utcájában milyen a levegő minősége – például ha valamelyik szomszéd szemetet kezd tüzelni a vegyes tüzelésű kályhájában. 

Erre szolgálhat jó megoldásként a CES 2017 innovációs díjjal kitüntetett amerikai fejlesztés, a világelső i-BLADES okostelefon "okostok", azaz Smartcase, amelybe egy Bosch BME 680-as 4in1 szenzort építettek be: ez tájékoztat a levegőben lévő illékony szerves vegyületekről (VOC), a hőmérsékletről, a páratartalomról, valamint a légnyomásról, és ezek adatait egy alkalmazáson keresztül könnyen értelmezhető színskálával mutatja a felhasználónak.

Naponta 17-23 ezer lélegzetet veszünk, fontos lenne tudni, hogy aktuális környezetünkben milyen a levegő minősége. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az emberiség 92 százaléka olyan területen él, ahol a légszennyezettség mértéke meghaladja az egészségügyi határértékeket.

Egy vizsgálat szerint a szennyezett levegő visszájára fordítja azt az egészségi előnyt, amelyet a kerékpározással vagy sétával érnénk el – magyarán: szmogban károsabb kimenni, mintha bent punnyadnánk a szobában egész nap. De az is lehet, hogy a szobában (irodában, üzemben) rosszabb a levegő, mint a szabadban.

Lehet ugyan kapni úgynevezett otthoni levegőminőség érzékelőket, de amit a neten kis utánajárással találhatunk, az egyrészt 65 ezer forintba kerül, másrészt a lakásban felszerelve csak egy ponton mér. A mobiltelefon meg állandóan velünk van, bárhol használhatjuk, ezért volt remek ötlet a tokba építeni az érzékelőt.

A Szilícium-völgyben működő fejlesztők nem álltak meg a levegőminőség mérésénél: egy univerzális mágnessel a tokhoz csatlakoztatható egy külső SD-kártyaolvasó a memóriakapacitás növelésére, amellyel gyakorlatilag egy kategóriával feljebb fejleszthetjük meglévő készülékünket. Ez az igazán "zöld" upgrade! Az okostok hátránya, hogy bár elérhető áron, 99 dollárért megrendelhető, egyelőre viszont csak egyféle telefonhoz.